A gyalui kastély

DSC_3440_00003 (2)

Évszázados fák árnyékában, Dacia római provincia nyugati határának legnagyobb castruma közvetlen közelében várja látogatóit az ódon gyalui várkastély. A regényírókat megihlető épület legrégebbi részei, a XV. század eleji (vagy korábbi) püspöki rezidencia maradványai a mai kastélyudvaron belül a föld alatt még felfedezésre várnak. Eme palota legszebb ismert elemei Geréb László (1479–1502) püspök idejében készültek, és a késő gótikus darabok mellett kitűnő, Erdélyben korai, XV. század végi reneszánsz faragványok is feltűnnek.

Ezen épületek köré épült a ma álló, tömegében és számos falában eredetinek számító szabályos alaprajzú, négy saroktornyos reneszánsz várkastély, melyet az egyik utolsó középkori erdélyi katolikus püspök, Statileo János (1528–1542) és várnagya, Móré Péter építtetett az 1530-40-es években. A gyalui várkastély így a szamosújvári várral együtt Erdély legkorábbi szabályos alaprajzú várának számít.

A kastély befejezésének idején máris országos jelentőségű eseményeknek volt a színhelye: 1541-ben, Zápolya János magyar király halála után itt folytak a tárgyalások Martinuzzi Fráter György és I. Habsburg Ferdinánd követei között Magyarország újraegyesítéséről, és nem sokkal később, Buda elfoglalása után itt rendezte be Izabella királyné az udvartartását. A püspöki birtoktest és a várkastély ezek után magánbirtokba került, az erdélyi politikában jelentős tulajdonosai gyorsan váltották egymást: Ghiczy János kormányzó, Náprágyi Demeter püspök, Vitéz Mihály fejedelem és vajda, Giorgio di Basta császári fővezér, Sennyei Pongrác, Bocskai István fejedelem, Kamuthi Farkas, és több ízben a fejedelmi fiskus. A kastély legfontosabb átalakítására I. Rákóczi György fejedelem idején (1630–1648) került sor, aki a belső udvar régi épületeit lebontatta, és a várból kényelmes, reprezentatív kastélyt alakíttatott ki: a lőréseket ablakok váltották fel, a várfalak mellé (ahol még nem volt) tágas, emeletes, boltozatos termeket sorakoztatott. A fejedelmi rezidencia hajdani pompáját ma csupán néhány gyámkő jelzi. Az épületet 1663-ban Bánffy Dénes kapta meg. Unokájának, Bánffy Annának 1702-es fényes esküvője a kastély csillogásának utolsó momentuma is volt egyben.

A Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) végére a kastélyból romhalmaz maradt, aminek a XVIII. század legvégén csupán egy fél szárnyát tették lakhatóvá. A XIX. század elején, az 1830–40-es években építették újjá a kastélyt mai formájára, amely azonban 1861-ben leégett. 1871 után új tulajdonosa, Rosenberger Bernát állíttatta helyre az épületet, az ő korából származnak az eklektikus mennyezetfestmények és több más részlet is. 1911-ben a kastélyt visszavásárolta a Barcsay-Bánffy család, melyet a kommunizmus idején államosítottak. 1972–2002 között fogyatékos gyerekek számára rendeztek be iskolát itt, ami biztosította az épület megmaradását e nehéz évtizedekben.

 

Az alábbi, korabeli fotókat a www.gilaucastle.ro oldalról vettük át.

The gallery was not found!